Mikor már azt hittük, hogy felkel a Nap S plédünk az apró szemcsés homokhoz ragadt Fölötte meg kuncogtak a csókra hívó szavak Mikor már azt hittük, egy felhő fölénk haladt Hát csavard ki a könnyeid most esőcseppekben De minél jobban zokogsz, mi annál erősebben Úgy kapaszkodunk egymásba, hogy a láncok lehullanak Már gyorsan lepereg rólunk, mikor mások mást mondanak Ez a vihar már egyszer elvonult Ne kívánd, ne akard ugyanúgy Ha egyszer megfakult Ez a vihar már régen nem a miénk Kiderül, ahogy tisztul az ég Ez már csak a tiéd Gyere, vidd el a viharod messze Ez már csak a tiéd Csak egy pillantás néhány év az élet játszóterén Ahol felnőttünk minden perc nehéz, hogy féljünk bármiért Viszem a múltam az ami voltam Lehet, hogy később már kevés, de tudod ott vár Az ami voltál, mert mélyen bennem él az a kép Ez a vihar már egyszer elvonult Ne kívánd, ne akard ugyanúgy Ha egyszer megfakult Ez a vihar már régen nem a miénk Kiderül, ahogy tisztul az ég Ez már csak a tiéd Gyere, vidd el a viharod messze Ez már csak a tiéd Gyere, vidd el a viharod messze Ez már nem a miénk Azt hittük, hogy felkel a Nap Mikor már azt hittük Egy felhő fölénk haladt