Dús lombú fák között, egy tiszta vízű forrásnál Beszélt meg randevút egy kisfiú egy kisleánnyal Egy öreg, kérges törzsű fánál A kisfiú a kislányt mindig várta És ha eljött, ők nyárfából És a képzelet szálából Kis házat építettek, s kertjük is volt S benne egy nyáron át boldogan éltek Aztán egy őszi napon nem jött el a kisleány A fiú várta őt még napokig, de mindhiába Ott állt a forrás mellett árván De akit várt, azt többé sosem látta Úgy érezte, hogy ellopták Kicsi kertjét és kis házát Az őszi csendben egy sárga levél És néhány könnycsepp a forrásba hullott Az öreg fára és a forrásra még emlékszem Ahol egy őszi napon gyerekszívem árván maradt Azóta már a pár csepp könnyem A tenger sós vízével összeolvadt