Az orgia

歌詞

Lassú táncok a lehűlő levegőben, Lassú lángok a kandallóban, Jóllakott dögök a medvebőrön. Mit bámulsz? - mondja Ofélia, Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet, Mialatt Rómeó Othellót kerülgeti. Még a Vészbanyák is elpirulnak, A pimasz Shakespeare hogy vigyorog. A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket Kínoznak, míg Csipkerózsika önmagával játszik, És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli. A Színészkirály és a Költő műsort adnak A vasúttársaságok javára. A nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen, Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt. Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot A tömegben. Az ezredes álmában kiad egy parancsot: Mindenki egyen egy narancsot! De a nők inkább banánt kérnek. A fáradt hősök már henyélnek. A magas külföldi vendég történelemkönyvet Olvas és halálra röhögi magát. A szolgák lopnak és lopakodnak. Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista Feketelista futballista exhibicionista Cionista specialista fasiszta statiszta Masiniszta soviniszta orgonista alpinista Kálvinista A táborban mindenki alszik, A költő tündérei pengetik a drótokat. Alvó szegek a jéghideg homokban Plakátmagányban ázó éjjelek Égve hagytad a folyóson a villanyt Ma ontják véremet Haldoklik az Éjszaka, Vére beszennyezi a Hajnalt. Minden születés véres. A Nap kései szabdalják a Csavargók Köpenyét, Széttépik a nehéz álmot. Ébredező részegek, Az első morgások, A düh, böfögés, hányás, ürülék, A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy Régi induló utolsó hangjait. Nincs többé álom. Egy szem, egy arc... Oh, a kép mennyire pontos, Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná, A vén kokós. A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja, Mindenki a pincébe igyekszik, ahol A Paraziták Parádéján a Patkány a prímás. Íme az utolsó kínrím: Ez egy nedves kor, Nappal vér folyik, Éjjel bor. A kis balerína vezeti pónilovát. Hamupipőke, te sosem alszol? - kérdezi Tőle a Bohóc. Vigyél el innen, barátom! Nem lehet, itt kell örökre maradnom. Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú. Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet, Hogy majd ír! Igen. Nem felejt el semmit. Szeretlek. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.